Egy hallatlanul fényes és meleg vasárnapon a Mihályi Patisserie-ben üldögéltem Vácott, kora délután. Ittam a kávém, néztem a desszerteket, a csak egy kis somlóit, ami szépséges mese habbal, a váci desszertet, amiért egy kedves orvos bármikor képes ideautózni az M2-esen, és a tojáshabos csókhegyeket a Rákóczi túróson. És még a kedves háziakat, ahogyan válaszolgatnak arra, hogy mitől zöld a bevonat és mitől lila a por, és kijönnek a teraszra megkérdezni, nem adtak-e véletlenül egy ezressel kevesebbet vissza. Nos, ebben a kissé méla állapotomban eldöntöttem, hogy aznap csinálok egy desszertet. (Csak mellékesen jegyzem meg, hogy sejtésem szerint a hobbi süteménysütés kóros mértéke egyszer DSM diagnosztikai kritérium lesz, a heti többszöri, éjszakai desszertgyártás pedig önálló pszichiátriai kórkép, mint a videojáték-függés legutóbb.)
Abból, hogy a Mihályiból az Intersparba vettem az irányt, máris kiderül, hogy nem high endet ötlöttem ki a francia vonalú cukrászat remekeit látva. Mezei konyhámban inkább pitét csináltam. Amihez sikerült is megvenni az utolsó két árva doboz áfonyát, mandulákat, és egy dinnyét is, de ennek később nem lett szerepe.
Az áfonyás-sárgabarackos pitémnek az lett a titka végül, hogy az áfonya kevésnek találtatott, de volt otthon sárgabarack is, amiből két nagy szemet apróra összevágtam, és elkevertem a 25 dkg áfonyával. Félretettem.
Begyújtottam a sütőt 175 fokra, elővettem egyetlen Emile Henry kerámia piteformámat (francia elem!), kibéleltem sütőpapírral, amit alaposan meg is vajaztam.
A hozzávalók mennyisége a hozzáadás sorrendjében, gépi habverőt használva: 250 g ricotta, 180 g porcukor, 3 tojás egyenként hozzáadva, 1 csipet só, 140 g olvasztott (nem forró) vaj, 8 dkg darált mandula és végül 135 g sima liszt, 95 g fehér tönkölyliszt és egy csomag sütőpor elegye.
A tészta felét elsimítottam a formában a papírra, és rászórtam az áfonyás-barack felét, erre kentem a maradék tésztát, majd a pite tetejére pakoltam a gyümölcs másik felét.
2 dkg darált mandula és 2 dkg barna nádcukor keverékével szórtam meg, aztán sütöttem jó sokáig. Bő egy órára volt szükség.
Megjegyzéseim:
Ez a tészta minden pitegyümölcshöz jó. A módszer és az állag miatt a darabok nem süllyednek le az aljára! Mégis puha és szaftos a sütemény, és nem morzsálódik.
Ez egy édes desszert. A cukor mennyiségét lehet csökkenteni, főleg, ha édesek a gyümölcsök. Mert bármilyen gyümölcsből készülhet. Barackhoz, szilvához elég lehet 12-15 dkg cukor is. A 18 dkg inkább a bogyósokhoz szükséges, ha egyáltalán. Nem tudom, én nem eszem cukrot.
Anyukám még sosem evett áfonyát, ami végül is nem csoda, nem terem meg a vidékükön, aranyárban van, és nem is nagyon kapható a kisebb boltokban. Egyébként nem ízlett neki, ahogyan az indiai ételek sem máskor, meg egy csomó minden, ami megint csak azt mutatja, mennyire meghatározó a gyerekkorunk és az otthoni ízek. Szóval, ez egy otthoni sütemény.
A le nem süllyedő elemek. Háttérben a rózsám.
Ez pedig egy váci kép. Előtérben nekem szokatlan színű kánnák, háttérben nem a cukrászda, hanem egy püspökségi épület - a Mihályi még tovább van és kicsit olyan jelenség, mint egy véletlen hexameter egy közepes prózában, rácsodálkozol, nem hiszed. Aztán keresed a hibát. De nincs.
Bevásárlólista:
250 g ricotta
180 g porcukor
3 tojás egyenként hozzáadva
1 csipet só
140 g olvasztott (nem forró) vaj
8 dkg darált mandula
135 g sima liszt
95 g fehér tönkölyliszt
egy csomag sütőpor
25 dkg kékáfonya
2 nagy szem sárgabarack
2 dkg darált mandula
