Sokszor arról írok, hogy bio dolgokat használok, meg háztájival sütök. Most megmutatom, hogy ezek jó része a titkos kertemből van. Egy óra az otthonomtól, ki lehet szökni ide, és én ezt meg is tettem most, amikor olyan pimaszul jó az idő, hogy nem vagyok hajlandó légkondis épületben ülni. Már a vonaton olyan sárga napsütés volt, hogy háromszor váltottam helyet, annyira könnyezett a szemem. Szóval, már reggel csupa jóval indult a nap.
Pillantsatok be hozzám, nézzétek meg, miből lesz a körtetorta, meg a pavlova!
Először a gyepemet mutatom meg. Ha hiszitek, ha nem, pénteken nyírtam, és akkor ezeknek a pitypangoknak még nyoma sem volt.
A kerttel mások is szélmalomharcot folytatnak, a szomszédom is a természetesség híve.
Úgy döntöttem, először a leharcolt bogyós gyümölcsökkel foglalkozom. Nagyon öreg málna, már általam telepített piros ribizli, eper, ajándékba kapott szeder és két, frissen ültetett piszkefácska várt fazonigazításra.
A málnából pavlova lesz, a ribizliből valami finom lepény. A szederből torta vagy süti lesz, az eperből epres flan.
Az öreg körtefa már vagy harminc éves, tavaly rengeteget termett, meg kellett támasztani az ágait. Most még szinte alszik, miközben a mellette álló vékonyka körtefa, amit már én telepítettem, ilyen vadul virágzik. A termésből Bourdalou torta volt és lesz, na meg Szép Heléna körte (alkoholban posírozva, csokolédéval).
Magukhoz tértek a salátába valók is. Mentás vinaigrette, limodádé, mindenféle detox-italok készülnek majd a mentából, a rukkola pedig félelmetesen jó különféle zöldségpürékben.
Vannak nálam szomszédoló tyúkok, ilyen szépek:
És bizonyára jönnek macskák is a háborítatlanságba, az ilyen nyomok alapján gondolom:
A kutyám nagyon örült a bulis hétköznapnak, ő is kertészkedett, miközben lógott a nyelve a melegtől.
Két exotikus dolgot hagytam a végére: kitelepítettem az avokádófát, ami saját vetésű, és nagyon büszke vagyok rá! Hamarosan vissza kell vágni, egyelőre viszont sajnálom ezeket a gyönyörű leveleket. Talán pont ezt csináltam a mag körüli részből tavaly.
És: készítettem ibolyaszörpöt, szép és csoda finom! Olyan, mintha könnyű mustot innánk, hozzáértők szerint olyan, mint a rizlingszilváni leve. Ha van kedvetek rengeteg ibolyát szedni, próbáljátok ki!